2011. október 3. – A hivatásos vadászok feladata a vadászat igazi erkölcsös jellegét megtartani és ezt a példát átadni - Immár hagyományőrző módon, a szarvasbőgés záróakkordjaként rendezték meg a Gyulaj Zrt. Hőgyészi Erdészetének Szálláspusztai vadászházánál a terítékre került gímbikák trófeáit bemutató szemlét.
Közszemlére kerültek a társaság mind a négy vadászterületén elejtett gímbikák agancsai, amelyeket a szakszemélyzeten kívül megtekinthettek a vadászvendégek, meghívott vendégek, valamint a közeli és távolabbi vadásztársaságok és a sajtó képviselőiből álló érdeklődők.

A társaság területén szeptember hónap bőgési időszakában terítékre került 60 gímbikából 50 került kiállításra, amelyek előtt Gőbölös Péter, a Gyulaj Zrt. vezérigazgatója nyitotta meg a trófeaszemlét. Kiemelte, hogy a jelenlegi gazdasági nehézségek között sem maradt el a társaság az eddigi időszakra kitűzött célok teljesítésében. Ebben a szép eredményben mindenkinek egyaránt benne van az elhivatott munkája, legyen az akár szervezési, közvetlen terepi vagy adminisztrációs feladat.
A fogyasztói társadalom elidegenedő, személytelenedő, „fröccsöntött műanyag” világa sajnos a vadászatot és a vadászok viselkedését sem kímélte. A gazdasági válság hatásait is jobban el lehetne viselni, ha az emberi kis közösségeket összetartó erők jobban működnének. A nagy múltú – sokszor tradicionális vadász családból származó - hivatásos vadászok feladata a vadászat igazi erkölcsös jellegét megtartani és ezt pozitív példával átadni az általuk vadásztatott, és ezt a magatartásformát nem tanult vadászoknak. Cégünk szakszemélyzetének megadatott, hogy volt kitől ezeket a szép és mély érzéseket megtanulni, a vadat megszemélyesítő nyelvhasználatot elsajátítani és a természet folyamataiban a rejtett összefüggéseket felfedezni. A vadászat során a természeti szépségeket – még az illatokat, neszeket - is észre kell venni, és ennek felismerése és öröme mélyebbé, emlékezetesebbé és értékesebbé teszi a vadászélményeket, vadászsikereket.

A szakszemélyzethez szólva kérte, hogy ne „csak” sikeresen, hanem szépen és a lelki értékeket is átadva vadásztassanak. A Gyulaj Zrt. személyzete képes erre, hisz a vad szeretete, féltése áthat minden kollégánkat. Sajnos tudja, előfordul, hogy vannak a vadászvendégek között az emberi tartást nélkülöző „puskás emberek”, akiket sem erkölcseikben, sem szokásaikban nem tudnak megváltoztatni, kérte a kollégáit, hogy ezeket viseljék el, és a vadásztatásuk során őrizzék meg az emberi tartásukat és vigyázzanak arra, hogy a szakmai lelkük ne égjen ki! A szép vadászat öröme nemesebbé teheti a lelket, de a jellegtelen vadászat, ugyanolyan kiüresedetté teszi az embert, mint a fogyasztói tömegember érzelem nélküli örömforrásai.
Méltán említhetjük a különböző területek eredményét, mert a maga adottságai között mindegyikük átlagon felüli teljesítménnyel járult hozzá a sikeres szeptemberhez.

A 60 elejtett gímbika átlagos trófeatömege a 2011. év bőgési idényében 7,46 kg. Kiemelendő a Hőgyészi Erdészet, ahol 8 trófea tömege is meghaladta a bűvös 10 kg-ot, de ezek közül kettő még a 11 kilogrammos határt is. Így az itt esett harminc bika átlagos tömege 8,14 kg.
Külön öröm, hogy több év után a Németkér vadászterület is adott egy közel 11 kg-os trófeát, de azon felül is érett, koros bikák kerültek terítékre. A tizenkét trófea átlagtömege itt 7,11 kg.
Kisszékely több évi foglaltság után került vissza újból választható lehetőségként a vadászok látókörébe, de ennek ellenére 13 bikával és 6,68 kg-os átlagos tömeggel zárta az idényt.
Örömteli meglepetést okozott Gyulaj – zárta gondolatait a vezérigazgató -, ahonnan a kiváló dámvadászati eredményről szóló hírek látnak napvilágot, de ebben az idényben öt gímbika került terítékre, 6,28 kg-os átlagos tömeggel.

Külön élmény volt megszemlélni a párban kiállított hullott agancsokat, amelyek egykori viselői még ma is a Gyulaj Zrt. erdeiben élnek. Ebből is lemérhető, hogy kiváló adottságú gímszarvas állomány él és kimagasló szakmai munka folyik vadászterületeinken – állapították meg a szakemberek.
Az ünnepséget a zrt. saját zenekara vadászkürtjeinek a patinás hangja nyitotta és zárta, melyet a környező erdő öreg fái visszhangozták. A szarvasbőgés ugyan véget ért, de máris megkezdődött a dámbarcogás, aminek a végével reményeink szerint egy újabb, nem mindennapi kiállítást tudunk a nagyközönség elé állítani.