Nagygyörgy Sándor fotóművész özvegyétől emlékérmet kapott a Gemenc Zrt. és a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt.
Nagygyörgy Sándor fotóművész özvegyétől egy gyönyörű kivitelű emlékérmet kapott a Gemenc Zrt. és a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. 2018. május 25-én. A két cég inspirációt adott és biztosított lehetőségeket a nemzetközi hírű természetfotósnak a folyamatos alkotáshoz, számos csodálatos természetfotót életre hívva ezzel. dr. Ábrahám Mariann a fotóművész hagyatékából rendezett kiállításra hozta magával a plaketteket a Gemenc Zrt. pörbölyi Ökoturisztikai Központjába. A több ezer képet tartalmazó gyűjteményből válogatott tárlat megnyitója egyben a hagyaték átvételét is szimbolizálta, hiszen az özvegy a Gemenc Zrt. kezelésére bízta a nagyításokat, filmnegatívokat és diapozitívokat tartalmazó archívumot.
1933-ban született Nyíregyházán. Gyermekéveit Hódmezővásárhelyen töltötte. Természetszeretete és az az utáni vágyódása már ekkor megmutatkozott; már ekkor rengeteg időt töltött a számára valóságos dzsungelt jelentő helyi parókia kertjében. Egyik visszaemlékezésében így fogalmazott: „A természetbe nekem sohasem kellett kimenni. Mindig benne éltem, az jelentette igazi otthonom.” Érettségi vizsgáit is az itteni Bethlen Gábor Gimnáziumban tette le. Kisebb szegedi kitérő után (ahol földrajz-rajz szakos pedagógushallgató volt), 1953. és 1959. között a budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán tanult és szerzett festőművészi diplomát.1976-ig szabadfoglalkozású festő- és fotóművészként tevékenykedett. 1977-től haláláig a NIMRÓD vadászmagazin munkatársa. 1970-től a Fotóművész Szövetség oszlopos tagja, 1978-79-ben a Fiatal Fotóművészek Stúdiójának művészeti vezető lett, valamint ’78-tól a Nimród Fotóklub elnöke, 1981-től pedig a Nemzetközi Természetfotós Szövetség alelnöke (alapítás éve). A magyar vad- és természetfotózás egyik emblematikus alakja, melyet számos budapesti, itthoni és külföldi tematikus kiállítása is igazol Gyulaj/Tamásitól (2004.), Rómán, Berlinen és Monacón (1979-től) át egészen az indiai Új Delhi-ig (1980.).Hazai és nemzetközi elismertségét díjai, valamint publikációi és leközölt képei (Wild und Hund, Die Pirsch, Jäger, Caccia, RevueHongroise, Der Anblick, Nimród, Vadászlap, Búvár, stb.) mutatják meg legjobban. 1989-ben, egyik legnagyobb elismerésként Érdemes Művész kitüntetést is megkapta.Leghíresebb fotói is a vadfotózás világából származnak, úgy mint a 1971-es Budapesti Vadászati Világkiállítás I. díját is elhozó munkája, így a Tolna megyei Gyulajban fotózott „Dámbika” (Gyulaj, 1970.) című fotója is. Szarvasbőgés idején, 1993. szeptemberében hunyt el, sírja a Farkasréti Temetőben található. Emlékére alapították a Nagygyörgy Sándor- díjat. Lánya, Nagygyörgy Ágnes szobrászművész.
„A vadfotózásban a természethez való közelítés önmagában is ellentmondásos. Bár kimeríthetetlen, egy-egy állat viselkedése szinte vég nélküli variációs lehetőséget kínál; a környezet, a saját nézőpont, a modellel való kapcsolatteremtés alig befolyásolható….A művességnek, a részletgazdagság egységének ilyen fokára a felfedezés, a megismerési vágy szenvedélyével lehet csak eljutni…”
idézet Nagygyörgy Sándor jegyzeteiből)
Az alábbi képek rákattintással tovább nagyíthatóak:
