Nekrológ: Arató János okl. erdőmérnök

Nekrológ: Arató János okl. erdőmérnök (1956-2018)

Gyászolnak a Tolna megyei erdészek. Egy kollégánk, barátunk, földink távozott el közülünk 2018. karácsonya előtt és kisértük utolsó útjára 2019.január 4-én. Arató János, vagy ahogy sokan neveztük Janesz - Pincehelyen született és élt kisebb kitérőkkel haláláig. Mint legtöbben a szakmánkban – őt is igen fiatalon megérintette a természet, az erdő szellemisége, az erdész munkája - ezért útja neki is Sopronba vezetett. Az Erdészeti és Faipari Egyetem Erdőmérnöki Karának hallgatójaként elkötelezett közösségi ember volt. Aktívan élt, első volt az évfolyam névsorában, de elsők között vett részt a selmeci hagyományok ápolásában és a diákélet sokszínű eseményeiben.Az Egyetem vezetőinek pozitív jellemzése és a hallgatótársai választása nyomán 1980-ban valéta elnökként ő vezette a erdőmérnök jelöltek csapatát a valétálási ünnepségeken. A diploma megszerzése után a „szomszédban” kezdte hivatását gyakorolni, vagyis a Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság Hajósi Erdészeténél, mint fahasználati műszaki vezető. A szíve – mely nem csak jelképesen, hanem teljes és könyörtelen racionalizmussal meghatározta az életét – 1983-ban hazahúzta szülőfalujába és a Gyulaji Állami Erdő- és Vadgazdaság Pincehelyi Erdészeténél erdőművelési műszaki vezetőjeként dolgozott öt évig, majdmint erdészetvezető tíz évig, vagyis 1998-ig. A szerény adottságú Erdészetnél a másfél évtized alatt a kemény mindennapi vezetői munka és a kevés sikerélmény ellenére hatalmas optimizmusával mindig újabb és újabb célokat, álmokat tűzött ki magának és az általa vezetett csapatnak, akik követték, mert megértő, segítőkész lény, jóember volt. Miután a törvény adta lehetőség megteremtődött – a Pincehelyi Erdészet vezetése a saját vadászterületének kialakítását és kezelését is feladatként kapta. Eddig itt a vadgazdálkodási tevékenységet vadásztársaságok végezték - némelyik olyan kimagasló szinten, hogy a „léc” általuk igen magasra volt téve. Jánosnak mindez nagy kihívás volt és hatalmas erővel vetette be magát az új feladatokba. Mivel úgy érezte - bár volt már egy szívinfarktusa -, hogy szíve bírja, energiájapedig végtelen- munkája mellett önszorgalomból mérnök-közgazdász egyetemi diplomát, majd felsőfokú pénzügyi szakértő és mérlegképes könyvelő oklevelet is szerzett. 1998-ban Tamásiba helyezték, mivel kinevezték a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Rt. főkönyvelőjének, illetve vezérigazgató helyettesének. Az események gyors folyamai változást hoztak számára, amely eredményeként 1999. végétől felmentették eddigi munkája alól és a fahasználati és fakereskedelmi ágazatvezetői munkakör ellátására kapott megbízást, melyet négy évig gyakorolt. Arató János életébe a 2003-as év radikális fordulatot jelentett: megpróbálta ismereteit, tapasztalatait máshogy kamatoztatni és bízott benne, hogy a kevésbé megterhelő életvitelt biztosító egyénivállalkozói lét előnyösebb lesz számára. Erdészeti, vadászati és kereskedelmi szakterületekre dolgozta be magát, de a remélt nyugodtabb élet csak részben valósult meg. Az Országos Erdészeti Egyesületnek elkötelezett tagjaként Janesz sok rendezvényen és szinte minden Vándorgyűlésen részt vett. Magánélete útjának egyenesei – hasonlóan a szakmai életútjához - több éles kanyarral voltak megtörve, mely törések együttesen, halmozottan bizonyára akkora lelki, fiziológiai stresszhatással terhelték a szervezetét, hogy a szíve (amely már sok -sok vészjelet küldött), azt gondolta, hogy elég volt a küzdésből! Végül csendben megállt. Nehéz feladat egy ember, egy jó kolléga hirtelen befejezett életútjáról bármit mondani. Nagyon sajnálom! Kár volt 62 évesen elmenni! Kár, hogy a sok gond, gyötrelem után nem tudott békésen visszavonulni és élvezni egy kicsit még az életet, a család melegét, a barátok társaságát. Egy sopronidiáknóta strófája szerint: „S ha elmennék is én közületek, Mulassatok, ne sírjatok!” Próbáljuk meg! Biztosan Ő is így akarta volna. Béke veled Janesz!

Kupás Deák Zoltán

Arató János (1956-2018)