Megjelenés: 2019.szeptember 5.
Fotó: Antli István
Az alábbi linkre kattintva megtekintheti a nyugdíjastalálkozóról készült fotógalériát: KATT IDE
Schneiderné Eszenyi Margit nyugdíjas erdészünk verse, melyet a találkozóra írt és ott el is mondott:
Aranyló ősz
Aranylik... Őszül már a nyíres hallgat
S a szomorúan messze húzó darvak
A levélnyelven suttogó ligetek.
Nem intenek már vissza senkinek.
Miért intenének? Száz úton csatangol
Az ember az elmenőre gondol
Az ember megtér s útra kél megint
A kerek tükörben a hold beletekint.
Állok egymagamban ősz tarolta réten
A volt víg ifjúságom tagjait idézem
Elring a széllel a daru csapat
De sajnálom azt ami otthon maradt.
Úgy sajnálom a sok szerte gurult évet
Kint őszi berkenyék máglyái égnek
A lelkemben nyíló virágfürtjeit
De fáradt lángjuk senkit sem hevít.
Lobog a bokrok színes bóbitája
Mint vetkőző fa lombjait dobálja
Csak sárgulnak se élnek a füvek
Bágyadt szavakat ejtek - pergetek.
S ha szavaim az idő elnémította
Mondjátok így... elhallgatott örökre.
Lám a levélből lesz száraz garmada
Az nyíres szép levél szava.
Gyulaj, 2019. 09.03.
Schneiderné Eszenyi Margit
nyugdíjas erdész